A gőzdesztilláció alapvető természete, hogy lehetővé teszi egy vegyület vagy vegyületkeverék desztillálását (és későbbi visszanyerését) az egyes alkotóelem(ek) forráspontja(i) alatti hőmérsékleten. Az illóolajok olyan anyagokat tartalmaznak, amelyek forráspontja akár 200C vagy annál magasabb, beleértve néhány olyan anyagot is, amelyek normál hőmérsékleten szilárd halmazállapotúak. Gőz vagy forrásban lévő víz jelenlétében azonban ezek az anyagok légköri nyomáson 100C közeli hőmérsékleten elpárolognak. A forró gőzök keveréke, ha egy hűtőrendszeren átjut, kondenzálódik, és olyan folyadékot képez, amelyben az olaj és a víz két különálló réteget alkot. A legtöbb (de nem minden) illóolaj könnyebb a víznél, és a felső réteget alkotja. A desztillációhoz használt gőzt vagy a növényi anyagot tartalmazó acéltartályon belül (az alján lévő forrásban lévő vízzel), vagy egy külső kazánban állítják elő. Az edényen belül előállított gőz használata megköveteli, hogy a levelet egy ráccsal a forrásban lévő víz fölé támasszák. A vizet vagy közvetlenül tűzzel, vagy hőcserélő tekercsek segítségével melegítik fel. A módszer egyszerűsége miatt alkalmas az illóolajok kis mennyiségű lepárlására. Ha a gőz előállítása külső kazánnal történik, akkor azt az edény aljába vezetik be egy nyitott tekercs, fúvókák vagy hasonló eszköz(ök) segítségével. Az ilyen típusú desztilláció előnye, hogy viszonylag gyors és a kezelő által jobban ellenőrizhető. Az edény gyorsan kiüríthető és újratölthető, és a gőz azonnali újbóli bevezetésével a desztillációs folyamat megkezdése nem késik szükségtelenül. Az így előállított olajok nagyobb valószínűséggel elfogadható minőségűek, mint a közvetlenebb módszerrel előállítottak.
Our team brings together the best specialists from different fields.
We are ready to share our experience, discuss difficult issues and find new solutions.