Amint azt korábban kifejtettük, a formaldehides megközelítés bármely változata a dextroamfetamim dextrometamfetaminná történő átalakítására nem rendelkezik gyakorlati értékkel, bár jelentéktelen mennyiségeket lehet nyerni. Ez igaz, függetlenül a felhasznált reagensek/reaktánsok típusától vagy azok egymáshoz viszonyított arányától. A következtetés véglegesen kiderül a publikált szakirodalom nagy részéből (tanulmányok, szabadalmak stb.), valamint a különböző primer aminokkal végzett tényleges kísérletekből, kivéve magát az amfetamint. Nem zárható ki azonban, hogy egyes kutatók megkísérelték a reakciót, és az eredményeket valahol közzétették.
Az előzőekben is kifejtettük, hogy az amfetamint, metamfetamint és
N,N-dimetil-amfetamint tartalmazó keverékek gyakorlati szétválasztása nagyon nehéz. A preparatív gázkromatográfia vagy a preparatív HPLC alkalmazása valószínűleg hatékony lenne, de rendkívül kivitelezhetetlen és költséges. A szokásos frakcionált desztilláció csökkentett nyomáson nem tudja szétválasztani az elegyet, mivel a három amin forráspontja nagyon közel van egymáshoz ( mindháromnak a b.p. értéke ~200-210oC/760 mmHg, illetve ~90oC/15 mmHg tartományban van). Elvileg lehetséges az elválasztás frakcionált desztillációval, forgószalagos frakcionált oszlopon (1. ábra), bár a berendezés nagyon drága (lásd például
https://brinstrument.com/fractional-distillation/spinning-band-distillation).
ábra
A dextroamfetamin átalakítására a korábban említett alternatív módszerek is léteznek.
1 dextrometamfetaminná történő átalakítása
3. Ezek közül kettőt mutatunk be itt részletesen.
Megjegyzés. Az 1. és 2. sémában bemutatott konkrét átalakulásokat kísérletileg nem végezték el, és csak a ténylegesen elvégzett számos hasonló reakció analógiájára várható. Így, bár nagyon valószínű, nincs garancia arra, hogy a hozamok és a szükséges feltételek a bemutatottaknak megfelelően alakulnak. A gyakorlatban ez azt jelenti, hogy bárkinek, aki a szintézist végzi, kísérleteket kell végeznie, beállítva a reakciókörülményeket, és változtatva a hőmérsékletet, a reakcióidőt, a reaktánsok és reagensek relatív mennyiségét stb.
A szerves kémia jó elméleti ismeretei, valamint a kísérleti szerves szintézisben való jártasság kötelező. Továbbá egy szilárdan felszerelt laboratórium.
MÓDSZER 1.
A dextroamfetamin átalakítása
1 formamiddá történő átalakítása
2, majd a formamid karbonilcsoportjának metilcsoporttá történő redukciója. A termék a dextrometamfetamin
3, 1. séma
A legtöbb primer amin (ha nincs sztérikusan akadályozva) közvetlenül reagál etil-formiáttal, ami a megfelelő formamidot eredményezi. (Mechanisztikailag a reakció aminolízis). Általában a karboxamidok, köztük a formamidok karbonilcsoportja különböző redukálószerek segítségével metiléncsoportra redukálható. Ezek közé tartozik a LiAlH4 (lítium-alumínium-hidrid), DIBAL-H (di-izobutil-alumínium-hidrid), különböző boránok (pl. BH3) stb.
Egy egyszerű és könnyen használható redukáló reagens nátrium-borohidrid (NaBH4) és elemi jód (I2) keverékéből áll, tetahidrofuránban (THF). Először egy 1992-ben megjelent tanulmányban írták le, és azóta széles körben használják.
(https://doi.org/10.1016/S0040-4020(01)81236-9). (A kísérleti részleteket az eredeti cikk tartalmazza, amely letölthető, a DOI-szám 10.1016/S0040-4020(01)81236-9 használatával a
https://sci-hub.se/ címről. Számos későbbi cikkben is megtalálható.
1. séma
A redukcióhoz a fent említett alternatív reagensek a LiAlH4 és a DIBAL-H. Bár nagyon hatékonyak, nehezebben kezelhetők, piroforikusak és vízzel, alkoholokkal stb. érintkezve robbanhatnak (mindkettő széles körben kapható a kereskedelemben, az utóbbi főleg oldatban).
MÓDSZER 2, 2. séma.
A dextroamfetamin BOC-származékának (karbamát) képzése, alkilezése és hasítása 1
A primer aminok könnyen reagálnak számos acilező szerrel (pl. karbonsav-kloridokkal, anhidridekkel stb.), és a megfelelő karboxamidokat adják. A BOC-anhidrid néven ismert standard reagens alkalmazásakor a termék BOC-karbamát. A dextroamfetamin esetében 1a keletkező karbamát szerkezete a következő 4, 2. séma. A BOC-csoport bevezetésének reakciója általában simán, közel mennyiségi hozammal megy végbe. Az olyan karbamátok, mint 4, rendelkeznek egy enyhén savas hidrogénnel, amelyet magenta színnel ábrázolunk, és amely erős bázisokkal, tipikusan nátrium-hidriddel, NaH, eltávolítható. Ez egy só képződését eredményezi 4aképződik, ahol az anion mérsékelten erős nukleofil, és különböző halogén alkánokkal, jelen esetben metil-jodiddal N-alkilezhető. Az N-metilált karbamát 5 jó hozammal nyerhető. Az utolsó lépés a BOC-csoport leválasztása, amely egy savakkal katalizált reakció. Könnyen lezajlik, és a szabad aminocsoportot só formájában szolgáltatja (ez az általános reakció jól ismert a peptidkémia területéről).
Számos irodalmi beszámoló van arról, hogy a deprotonálási és alkilezési lépés NaH helyett vizes NaOH alkalmazásával is elvégezhető vízmentes oldószerben (DMF). Ezek a reakciók fázistranszfer körülmények között (PTC), azaz kvaterner ammóniumsók, mint például TEBA vagy TBAB jelenlétében zajlanak (2B. séma). A kvaterner sókat gyakran sztöchiometrikus mennyiségben használják, bár a katalitikus változatok is gyakoriak. A reakció második fázisa egy vízzel nem keverhető szerves oldószer, általában toluol. Általában a PTC-reakciókban kevésbé valószínű, hogy jó hozamot biztosítanak az ilyen típusú reakciókban (ha egyáltalán van ilyen, mivel teljesen meghiúsulhatnak). Emellett gyakran több melléktermékkel is találkozunk. Ennek ellenére érdemes megpróbálni őket.