Néhányszor ez nem így van. De ha rendszeresen, mondjuk ésszerű keretek között és nem minden nap él vele, hosszú távon elég mérgező lehet. Szerintem a viszonylag egyszerűbb szintézis miatt a piacon lévő amfetamin-szulfátok többsége ezzel a szintézissel készül. Szerintem hasonló arány jön ki fordítva is, ha megnézzük, hogy azok közül, akik készítik, majd az utcán szétszórják, hányan leszarják, hogy mennyi higany marad a késztermékben.
Remélem, hogy a BB által megfogalmazott elvek követendő példák lesznek a jövőben, a következő generációk számára. Buta szó lesz erre, de szerintem a legjobb az lenne, ha a BB a minőségre való törekvésből egy új korszakot meghatározó "divatot" tudna teremteni. Szinte lehetetlen befolyásolni azoknak a hozzáállását, akik ezt egyszerűbben és/vagy mindenáron profitorientáltan látják... vagy a másik végletet, akiknek a saját korlátai akadályozzák a fejlődést. Kivéve, hogy kénytelenek lesznek követni a trendeket és így a változó piac igényeit.
De visszatérve a higanyra, én is tartok tőle. Igaz, van egy ijesztő példám, ami egy családtagommal történt régebben.
A higany egy nehézfém, a legtöbb esetben ki sem ürül a szervezetből, köszönhetően a nehézfémekre jellemző 20+ éves felezési időnek. A net tele van méregtelenítési módszerekkel, még részletes leírást is találtam róla itt a fórumon, de ez rengeteg munka. Ha felhalmozódik bennünk, komoly problémákat okozhat. Tudjuk, hogy naponta kerül a szervezetünkbe, mint az ólom és minden más. De egy dolog, hogy közvetve kapjuk, és egy másik dolog, hogy kúraszerűen csináljuk, amit egyébként elkerülhetnénk.
Nem vagyok vegyészmérnök, csak sejtem, hogy a reakció során jelenlévő higany többnyire a leválasztott rétegekből képződő salakban marad. Az ismételt mosás célja pedig többek között az lehet, hogy a higanyszennyeződést maximálisan eltávolítsák. De gondolom, arra nincs garancia, hogy teljesen eltűnik.
Ne érts félre, nem kioktatni akartalak. Csak azokra a fórumozókra gondoltam, akik kíváncsiak a témára. Így több szempont alapján tudnak képet alkotni erről.
