Többször próbáltam ezt a reakciómódszert a P2P-ről az Amph-ra, mivel azt mondták, hogy akár 80% -os hozamot is ad, és elmondhatom, hogy ez nyilvánvalóan teljes baromság, és a hozamok nevetségesen alacsonyak. Biztos vagyok benne, hogy nem fog jól működni a P2NP-nél, mivel a lúgos körülmények, mint korábban mondtam, nem kedvezőek az első lépéshez.
A savas Al/Hg persze működik, és ok hozamokkal, de a reakció térfogata nagy, és a reakció olyan heves, hogy nem ismerek senkit, aki egyszerre több mint 100 g Amph-t mert feldolgozni (és azok is arról számoltak be, hogy néha mindent a plafonig fúj - ők csak kint csinálták emiatt),
Al/Ni és sav, ez csak egy másik Urushibara variáció, a sav hidrogént csinál az Al-ból, ami állítólag feltölti a Ni-t, ami állítólag nanorészecskék formájában van, és elméletileg persze működik, de őszintén, nem látom, hogy működne egy nyomástartó edény és nagy tisztaságú reagensek és egy nagy darab szerencse nélkül.
Tehát a P2NP redukciójára irányuló bármilyen reakció, amely bázikusan (lúgosan) indul, nagyon alacsony hozamú lesz (kivéve, ha a helyzetet hatalmas mennyiségű SiO hozzáadásával orvosolják, szilikagél formájában, amelyet a felhasználás előtt akár 800 °C-on meszesítettek. Szigorúan vízmentes körülmények között. Ez egy iszapban történő reakció lesz, de megakadályozza a Michaels-féle mellékreakciót. (A 800 °C-os SiO esetében könnyű a mikrohullámú sütőben btw.)
Marad a kérdés, hogy ez a rendszer redukálja-e a keletkező nitroalkánt. Nem tudom.
De egy próbát megérne, a CuCl2 vagy a szulfát SiO-ra történő kicsapása és ennek kalcinálása, majd P2NP hozzáadása metanol/xilolban, forrásig hevítés és NaBH4 hozzáadása adagokban, 4-5 moláris ekvivalensben egyáltalán.
Szerintem ez működik, mivel a NaBH4 magas hőmérsékleten olyan addíciós vegyületet képez a metanollal, amely tökéletesen alkalmas a kettős kötés redukciójára, a szilikagél megakadályozza a mellékreakciót, a réz pedig lehetővé teszi a nitro redukciót.
A Cu2FeO4 nanorészecskék szilikagélre történő alkalmazása (az előkészítés egyszerű) azonban jobb választás lenne.
De akarsz valamit NaBH4 nélkül, oké, mint mondták van az SnCl2/HCl, ami jól működik, és az SnCl2 in situ előállítható ónból és HCl-ből.
Aztán redukáld a nitrót valami mással, többféleképpen is lehet, de sajnos a reakciók nem működnek csak azért, mert valaki azt írta, hogy működnek, vagy mert az ember nagyon szeretné, ha működnének, mert olyan egyszerűek és csak azt használják, ami kéznél van. Én magam is bedőltem ennek a múltban, és a végén megbántam a pénz-, idő- és prekurzorpazarlást, és lángoló gyűlöletet tápláltam a fotelkémikusok iránt, akik a semmiből és kevés tudásból, de sok bölcselkedésből fiktív reakciókat szopnak ki, és az eredményt internetes fórumokon teszik közzé, mintha valóban ezt tették volna (vagy cikkeket írtak másod- vagy harmadrangú folyóiratokba, amelyek gyakran "közleményeket" vagy "leveleket" tartalmaznak a nevükben).
Remélem, tisztában van azzal, hogy a P2NP redukció a körülményektől, a hőmérséklettől, az oldószerektől és a redukálószertől függően rengeteg különböző vegyületet eredményezhet. Például SnCl2 metanolban vagy etanolban teljesen más terméket ad (alkilezett), mint etil-acetátban, ami alkánt ad. A hibakeresés komoly analitikai berendezések és készségek nélkül gyakorlatilag nem lehetséges emiatt.
Van egy másik módszerem is, ami szerintem nagyon ígéretes a nitroalkének, alkánok, oximok, nitrilek és még néhány más anyag redukciójára, de ezt először magam szeretném kipróbálni, bocsánat. Az eredményeket, ha megjegyezhető, mindenképpen nyilvánosságra fogom hozni, mindig is ezt tettem. Előbb azonban szükségem van némi P2NP-re, ha valaki az EU-ban 50 vagy 100 g-ot adományozna, nem mondanék nemet. Ez egy drága hobbi, ha az ember nem ad el semmit, és én nem adok el. Nem panaszkodom, csak ez a tény.