Amikor a szétválasztást végzem, egyszerűen jön, hogy várjon néhány percet, amíg a felső réteg megszűnik úgy viselkedni, mint a lávalámpa idegen változata. Az alsó réteget egy edénybe dobom, majd személy szerint pontosan kb. (2g anh. Na2SO4 per 10g P2NP) x az aktuális tételméret szorzója, a szerves réteghez adom, majd egy ideig rázom. Ettől az összes szürke iszapcsepp kiszárad a só felületén. végül a könnyen megszilárduló szulfát és amalgám szarokból álló konglomerátum, valami hasonlót alkot, mint az oszlopkromatográfiában használt "frit". Ez nem tömíti el a tölcsér leeresztő szelepét, hanem szűrőként viselkedik, kristályosan átlátszó, sárgás szabadbázisú oldatot hagyva maga után. Ezután a tégelyből az iszapot visszaöntöm az SF-be, ha a második körben nem olyan gazdag a frissen lebegő freebase réteg, akkor csak 10ml izooktánt (2,2,4-trimetil-pentán) vagy más hasonló, nem poláros, magas forráspontú, alacsony gőznyomású oldószert adok hozzá, újra felrázom, várok 10-15 percet, majd részben: 2-3 inch magasságban lecsöpögtetjük -> erőteljesen megkeverjük az SF-et, hogy örvényt hozzunk létre -> figyeljük, hogy a felső réteg feletti szürke iszap leszakad a tölcsér faláról -> ismételjük, ameddig szükséges. A második extrakciós réteget ezután üveg tölcsérbe öntjük, keskeny láb, óvatosan megkocogtatjuk a vattakoronggal, és alacsonyan feltöltjük 2g anh-val. Na2SO4. A kivonat száraz szűrése után a szűrőágyat 1-2ml korábban használt extrakciós oldószerrel kell átmosni, és végül egyesíteni az 1. extrakciós réteggel. Egyszerű, hatékony, IMO is olcsó és alig gyanús bármilyen gvmnt.
P.S. te melyik savval mennyit hoztál ki, és milyen mennyiségű P2NP-ből, csak nagyon kíváncsi vagyok a nyers statisztikára.
