A heroin előállításához többféle gyakori gyártási sémát használnak, amelyek bizonyos acetilezési folyamatokat, különböző oldószerek és berendezések használatát, valamint a morfium különböző kiindulási sóformáit foglalják magukban. Ettől függően változik az anyag megjelenése és a gyártási folyamat által okozott szennyező komponensek összetétele. Az ópiumból, ecetsav-anhidridet acetilálószerként használó afgán heroin esetében ilyen technológiai szennyeződések a monoacetilmorfin, jelentős mennyiségű nozkapin, ritkábban a morfin és az acetilkodein.
A piacra kerülő heroin a technológiai szennyeződéseken kívül általában nagy mennyiségben (10-90%) tartalmaz az előállítási folyamathoz nem kapcsolódó, segédanyagként használt anyagokat is. A szakértői vizsgálatok során a heroinban kimutatható klorokvin-foszfátot, valamint helyi, úgynevezett "utcai" hígítószereket mutattak ki: gyógyszerek (főként zúzott tabletta formájában) - difengidramin, analgin, acetilszalicilsav, diazepám, ampicillin-trihidrát, eritromicin, prokain stb, valamint élelmiszerek - keményítő, liszt, cukor, nátrium-klorid, búzadara, bébiétel, nátrium-bikarbonát (szódabikarbóna) stb.
A heroin tömegének nincs saját stabil formája. Ezért egyedi meghatározását vagy az alkotóanyag mennyiségének megadásával, vagy az eredet szerinti egyediségének megadásával adják meg, vagyis azzal a konkrét hellyel, ahol a szóban forgó tárgyat valamilyen műveletnek (előállítás, keverés, csomagolás) vetették alá.
A piacra kerülő heroin a technológiai szennyeződéseken kívül általában nagy mennyiségben (10-90%) tartalmaz az előállítási folyamathoz nem kapcsolódó, segédanyagként használt anyagokat is. A szakértői vizsgálatok során a heroinban kimutatható klorokvin-foszfátot, valamint helyi, úgynevezett "utcai" hígítószereket mutattak ki: gyógyszerek (főként zúzott tabletta formájában) - difengidramin, analgin, acetilszalicilsav, diazepám, ampicillin-trihidrát, eritromicin, prokain stb, valamint élelmiszerek - keményítő, liszt, cukor, nátrium-klorid, búzadara, bébiétel, nátrium-bikarbonát (szódabikarbóna) stb.
A heroin tömegének nincs saját stabil formája. Ezért egyedi meghatározását vagy az alkotóanyag mennyiségének megadásával, vagy az eredet szerinti egyediségének megadásával adják meg, vagyis azzal a konkrét hellyel, ahol a szóban forgó tárgyat valamilyen műveletnek (előállítás, keverés, csomagolás) vetették alá.
A heroin vizsgálata a fizikai tulajdonságok mikroszkópos vizsgálatával kezdődik - szín, zúzódási fok, lumineszcencia-vizsgálatok.
A mikroszkópos vizsgálat lehetővé teszi az anyag homogenitási fokának megállapítását a kristályok színe és alakja szempontjából, a gyógyszeres tablettákban lévő szennyeződések azonosítását zárványok formájában, amelyek színe és a tabletta részeinek alakja (sima, lapos vagy lekerekített felület; néha a tablettahéj színes részecskéi) eltérő. A keverék kellően finom őrlése esetén is megfigyelhetők cukor és nátrium-klorid (só) kristályok, ásványi szennyeződések, például homok is felfedezhető.
A mikroszkópos vizsgálat lehetővé teszi az anyag homogenitási fokának megállapítását a kristályok színe és alakja szempontjából, a gyógyszeres tablettákban lévő szennyeződések azonosítását zárványok formájában, amelyek színe és a tabletta részeinek alakja (sima, lapos vagy lekerekített felület; néha a tablettahéj színes részecskéi) eltérő. A keverék kellően finom őrlése esetén is megfigyelhetők cukor és nátrium-klorid (só) kristályok, ásványi szennyeződések, például homok is felfedezhető.
Az afgán heroin 366 nm-es UV-fényben vizsgálva citromsárga vagy tejsárga lumineszcenciát mutat. Ugyanez a heroin felszíni csomók formájában sötétlila lumineszcenciával rendelkezhet, de a törésben sárga lumineszcencia figyelhető meg. A módszer nem specifikus, mindazonáltal szennyeződés jelenlétében olyan anyag részecskéi figyelhetők meg, amelyek lumineszcencia-színükben élesen különböznek a herointól (például acetilszalicilsav és klorokvin-foszfát lumineszcens kék-lila színű, difenhidramin-lila-lila-ibolya és mások). Már maga az anyag lumineszcencia színben eltérő kristályainak jelenléte is jelzi az anyag összetételének heterogenitását.
A heroin a hidroklorid só formájában vízben és kloroformban, valamint etanolban könnyen oldódik, dietil-éterben pedig nem oldódik. Ezért ha kloroformban oldva vízben könnyen oldódó, oldhatatlan csapadékot találunk, ez olyan szennyező anyagok jelenlétére utalhat, mint a cukor és a nátrium-klorid; ha a csapadék részecskéi vízben megduzzadnak és feláznak, akkor olyan segédanyagok jelenlétére lehet következtetni, mint a búzadara, keményítő, liszt, bébiétel stb.
Természetesen az anyag többkomponensű összetétele esetén a módszer kevéssé informatív, de gyakran segít azonosítani a szennyeződések jelenlétét, sőt részben meg is különbözteti azokat.
Természetesen az anyag többkomponensű összetétele esetén a módszer kevéssé informatív, de gyakran segít azonosítani a szennyeződések jelenlétét, sőt részben meg is különbözteti azokat.
A színteszteknél a segédanyagok jelenléte bizonyos esetekben megváltoztatja a reakciók menetét. Például sok ellenőrizetlen gyógyszer a Marky-reagenssel színes vegyületeket képez (vörös-barna elszíneződés - amitriptilin; lila, fekete-lilára váltó - eritromicin; vörös-lila - diklofenák-nátrium stb.). Fokozatosan növekvő rózsaszínű elszíneződést az acetilszalicilsav okoz.
Ha a heroinban difenhidramin van jelen, a Markey-reagens hozzáadása azonnali élénksárga elszíneződést okoz (difenhidramin), amely azonnal vörös-lilára változik (heroin). Ha a difenhidramin-tartalom jelentős, a barna elszíneződés kialakulása zavarja a heroin kimutatását.
Bizonyos szerves anyagok, pl. cukor, liszt, kénsavval (a Markey-reagens egyik összetevője) elszenesednek. Ez azonban nem általános vörös-ibolya színeződést, hanem vörös-barna színű egyedi kristályokat és részecskéket eredményez. Ha mennyiségük nem haladja meg a 10-15%-ot, nincs jelentős hatásuk a heroin reakcióeredményekre.
Ha a heroin analgin adalékot tartalmaz, a salétromsavval végzett vizsgálat pillanatnyilag eltűnő kék elszíneződést mutat. Ezután a reakció a heroinra jellemző módon folytatódik: sárga vagy sárgás-narancsos elszíneződés, amely zöldre változik. Jelentős mennyiségű paracetamol, klorokvin-foszfát jelenlétében narancssárga vagy narancsvörös elszíneződés jelenik meg, zöldre való átmenet nem figyelhető meg.
Így a különböző gyógyszerek és szerves anyagok a heroinnal végzett gyorstesztekben a heroinhoz hasonló vagy attól eltérő elszíneződést képezhetnek, ami egyrészt hibát okozhat a heroin kimutatásában, de bizonyos segédanyagok jelenlétére is utalhat, ami tovább határozza meg a vékonyréteg-kromatográfia (TLC) vagy a gáz-folyadék kromatográfia (GLC) választását.
Ha a heroinban difenhidramin van jelen, a Markey-reagens hozzáadása azonnali élénksárga elszíneződést okoz (difenhidramin), amely azonnal vörös-lilára változik (heroin). Ha a difenhidramin-tartalom jelentős, a barna elszíneződés kialakulása zavarja a heroin kimutatását.
Bizonyos szerves anyagok, pl. cukor, liszt, kénsavval (a Markey-reagens egyik összetevője) elszenesednek. Ez azonban nem általános vörös-ibolya színeződést, hanem vörös-barna színű egyedi kristályokat és részecskéket eredményez. Ha mennyiségük nem haladja meg a 10-15%-ot, nincs jelentős hatásuk a heroin reakcióeredményekre.
Ha a heroin analgin adalékot tartalmaz, a salétromsavval végzett vizsgálat pillanatnyilag eltűnő kék elszíneződést mutat. Ezután a reakció a heroinra jellemző módon folytatódik: sárga vagy sárgás-narancsos elszíneződés, amely zöldre változik. Jelentős mennyiségű paracetamol, klorokvin-foszfát jelenlétében narancssárga vagy narancsvörös elszíneződés jelenik meg, zöldre való átmenet nem figyelhető meg.
Így a különböző gyógyszerek és szerves anyagok a heroinnal végzett gyorstesztekben a heroinhoz hasonló vagy attól eltérő elszíneződést képezhetnek, ami egyrészt hibát okozhat a heroin kimutatásában, de bizonyos segédanyagok jelenlétére is utalhat, ami tovább határozza meg a vékonyréteg-kromatográfia (TLC) vagy a gáz-folyadék kromatográfia (GLC) választását.
1. A cukor szennyeződés. Ezt a szennyeződést, ha lehetséges, vagy mechanikusan, mikroszkóp alatt választjuk el, vagy az anyagot kloroformban feloldjuk, és az oldatot vékonyréteg-kromatográfiára és színvizsgálatra használjuk, az oldhatatlan üledéket pedig többször mossuk kloroformmal és kénsavval való expozícióval (szenesedés).
2. A jódosorbens anyagok szennyeződései. Kimutatásukhoz az anyag egy részét (szintén kloroformmal és heroinnal történő mosás után) vízzel forrásig hevítjük, lehűtjük, és néhány csepp 0,01 %-os jódoldatot adunk hozzá. A megjelenő kék elszíneződés a jódszorbensek jelenlétét jelzi. Ha ezek keményítőből állnak, az anyag részecskéi melegítéskor feloldódnak, opálos oldatot képezve. Liszt jelenlétében például nem figyelhető meg oldódás; gabona vagy bébiétel jelenlétében az anyag részecskéi megduzzadnak, morzsalékossá válnak, de nem oldódnak. Az elkészített készítmények mikroszkópos vizsgálata (>200-szoros nagyítás) az adott fajhoz tartozó keményítőszemcséket mutat.
2. A jódosorbens anyagok szennyeződései. Kimutatásukhoz az anyag egy részét (szintén kloroformmal és heroinnal történő mosás után) vízzel forrásig hevítjük, lehűtjük, és néhány csepp 0,01 %-os jódoldatot adunk hozzá. A megjelenő kék elszíneződés a jódszorbensek jelenlétét jelzi. Ha ezek keményítőből állnak, az anyag részecskéi melegítéskor feloldódnak, opálos oldatot képezve. Liszt jelenlétében például nem figyelhető meg oldódás; gabona vagy bébiétel jelenlétében az anyag részecskéi megduzzadnak, morzsalékossá válnak, de nem oldódnak. Az elkészített készítmények mikroszkópos vizsgálata (>200-szoros nagyítás) az adott fajhoz tartozó keményítőszemcséket mutat.
A heroin TLC vizsgálatához a következő oldószerrendszereket használjuk:
- etanol - dietil-amin (9:1:1);
- kloroform - toluol - aceton - etanol (30:10:5:5:5), ammóniagőzzel telített kamrában;
- etil-acetát - metanol - ammónia 25% (85:10:5) (o/o).
Állófázisként 0,25 mm-es szilikagélréteggel ellátott lemezeket használunk ("Kieselgel 60 F254", "Silufol UV254" stb.).
Kimutatás: 1) UV-fény; 2) Marky-reagens; 3) Dragendorf-reagens (a Silufol lemezek nem alkalmasak UV-fényre, mert kötőanyagként keményítőt tartalmaznak).
A kromatográfia elvégzéséhez szennyeződések jelenlétében a lemezre 2-3 mintát kell helyezni a vizsgált anyagból és egy mintát a megfelelő "tanúkból". Az elválasztás után a lemezt 254 és 366 nm hullámhosszú UV-fényben értékeljük ki a foltok jelölésére. A kromatogramon látható a heroin, néhány technológiai szennyeződés és a töltőanyagok foltjai, amelyeket a megfelelő "tanú" Rf-értéke alapján azonosítanak[6].
Ezután a lemezt fejlesztő reagensekkel kezelik. A Marky reagenssel történő kezelés során a heroin, a monoacetilmorfin, a morfin, az acetilkodein technológiai adalékanyagok foltjai vörös és kék-ibolya színű foltok formájában; a difenhidramin sárga folt formájában, amelynek színe a mennyiségi tartalomtól függően sötétsárgára és barnára változik. Az acetilszalicilsav rózsaszínű foltként mutatkozik, amely idővel erősödik. Megjegyzendő, hogy az acetilszalicilsav önmagában szennyeződésként vagy tablettákba keverve is használható. Az acetilszalicilsav 5%-os vas-oxid-klorid oldattal lila foltként is jól kimutatható. A Pentalgin tabletták kodeint tartalmaznak, amely a Markey-reagenssel kék-ibolya színű foltként mutatható ki. A kodein kimutatásakor és e jel (technológiai vagy bevezetett) értékelésénél az anyag teljes összetételéből és más összetevők jelenlétéből kell kiindulni.
A többi mintát a megfelelő reagensekkel egy zónával kezeljük, a lemez többi részét üveggel árnyékolva. Vas-oxid-klorid oldattal történő megjelenítéskor az analgin lila foltként jelenik meg, amelynek színezete vörösesbarnára változik, majd halványul.
A többi mintát a megfelelő reagensekkel zónánként kezeljük, a lemez többi részét üveggel árnyékolva. A vas-oxid oldat lila foltként mutatja az analgint, amely vörösesbarna színűre változik, majd halványul.
A koffein UV-fényben kimutatható a kromatogramon, és a Moulinier módosított Dragendorff-reagenssel is kimutatható, majd 17%-os kénsavoldattal történő kezeléssel a foltot felerősítik.
A fenobarbitált a kromatogramon úgy lehetett kimutatni, hogy a lemezt 254-es UV-fényben forró levegőáramban szárították, vagy a kromatogramot higany-difenil-karbazon reagenssel kezelték, vagy abszolút etanolban 1%-os kobalt-nitrát oldattal, majd ammónia gőzzel kezelték.
A paracetamol a kromatogramon koncentrált salétromsavat (mennyiségtől függően változó intenzitású sárga elszíneződés) vagy 10%-os vas-oxid-klorid-oldatot 1%-os sósavban (kék-ibolya elszíneződés) mutat. Kis mennyiségben a paracetamol csak UV-fényben mutatható ki.
A klorokvin-foszfát UV-fényben 254 és 366 nm-en intenzív kék-lila lumineszcenciával és kénsavban oldott kálium-bikromát-oldattal (1 csepp 1%-os kálium-bikromát-oldatot adunk 2 ml tömény kénsavhoz) kimutatható. A butadién ugyanezzel a reagenssel is kimutatható.
Továbbá, ha szükséges, a heroint és a szennyeződéseket gáz-folyadék kromatográfiával vagy más rendelkezésre álló módszerekkel számszerűsítik.
- etanol - dietil-amin (9:1:1);
- kloroform - toluol - aceton - etanol (30:10:5:5:5), ammóniagőzzel telített kamrában;
- etil-acetát - metanol - ammónia 25% (85:10:5) (o/o).
Állófázisként 0,25 mm-es szilikagélréteggel ellátott lemezeket használunk ("Kieselgel 60 F254", "Silufol UV254" stb.).
Kimutatás: 1) UV-fény; 2) Marky-reagens; 3) Dragendorf-reagens (a Silufol lemezek nem alkalmasak UV-fényre, mert kötőanyagként keményítőt tartalmaznak).
A kromatográfia elvégzéséhez szennyeződések jelenlétében a lemezre 2-3 mintát kell helyezni a vizsgált anyagból és egy mintát a megfelelő "tanúkból". Az elválasztás után a lemezt 254 és 366 nm hullámhosszú UV-fényben értékeljük ki a foltok jelölésére. A kromatogramon látható a heroin, néhány technológiai szennyeződés és a töltőanyagok foltjai, amelyeket a megfelelő "tanú" Rf-értéke alapján azonosítanak[6].
Ezután a lemezt fejlesztő reagensekkel kezelik. A Marky reagenssel történő kezelés során a heroin, a monoacetilmorfin, a morfin, az acetilkodein technológiai adalékanyagok foltjai vörös és kék-ibolya színű foltok formájában; a difenhidramin sárga folt formájában, amelynek színe a mennyiségi tartalomtól függően sötétsárgára és barnára változik. Az acetilszalicilsav rózsaszínű foltként mutatkozik, amely idővel erősödik. Megjegyzendő, hogy az acetilszalicilsav önmagában szennyeződésként vagy tablettákba keverve is használható. Az acetilszalicilsav 5%-os vas-oxid-klorid oldattal lila foltként is jól kimutatható. A Pentalgin tabletták kodeint tartalmaznak, amely a Markey-reagenssel kék-ibolya színű foltként mutatható ki. A kodein kimutatásakor és e jel (technológiai vagy bevezetett) értékelésénél az anyag teljes összetételéből és más összetevők jelenlétéből kell kiindulni.
A többi mintát a megfelelő reagensekkel egy zónával kezeljük, a lemez többi részét üveggel árnyékolva. Vas-oxid-klorid oldattal történő megjelenítéskor az analgin lila foltként jelenik meg, amelynek színezete vörösesbarnára változik, majd halványul.
A többi mintát a megfelelő reagensekkel zónánként kezeljük, a lemez többi részét üveggel árnyékolva. A vas-oxid oldat lila foltként mutatja az analgint, amely vörösesbarna színűre változik, majd halványul.
A koffein UV-fényben kimutatható a kromatogramon, és a Moulinier módosított Dragendorff-reagenssel is kimutatható, majd 17%-os kénsavoldattal történő kezeléssel a foltot felerősítik.
A fenobarbitált a kromatogramon úgy lehetett kimutatni, hogy a lemezt 254-es UV-fényben forró levegőáramban szárították, vagy a kromatogramot higany-difenil-karbazon reagenssel kezelték, vagy abszolút etanolban 1%-os kobalt-nitrát oldattal, majd ammónia gőzzel kezelték.
A paracetamol a kromatogramon koncentrált salétromsavat (mennyiségtől függően változó intenzitású sárga elszíneződés) vagy 10%-os vas-oxid-klorid-oldatot 1%-os sósavban (kék-ibolya elszíneződés) mutat. Kis mennyiségben a paracetamol csak UV-fényben mutatható ki.
A klorokvin-foszfát UV-fényben 254 és 366 nm-en intenzív kék-lila lumineszcenciával és kénsavban oldott kálium-bikromát-oldattal (1 csepp 1%-os kálium-bikromát-oldatot adunk 2 ml tömény kénsavhoz) kimutatható. A butadién ugyanezzel a reagenssel is kimutatható.
Továbbá, ha szükséges, a heroint és a szennyeződéseket gáz-folyadék kromatográfiával vagy más rendelkezésre álló módszerekkel számszerűsítik.
Last edited by a moderator: