Dextrometorfán (DXM) és tramadol
Adextrometorfán (DXM) egy olyan gyógyszer, amelyet elsősorban köhögéscsillapítóként használnak a vény nélkül kapható (OTC) köhögés- és megfázás elleni gyógyszerekben. A morfinánok gyógyszercsoportjába tartozik, de a dózistól és a felhasználás kontextusától függően különböző hatásai vannak.
A DXM és elsődleges aktív metabolitja, a dextrorfán az NMDA (N-metil-D-aszpartát) receptor antagonistájaként hat. Az NMDA-receptor a glutamátreceptor egy altípusa, amely részt vesz a szinaptikus plaszticitásban, a tanulásban és a memóriában. E receptor blokkolásával a DXM disszociatív hatásokat válthat ki, amelyeket néha más disszociatív érzéstelenítőkhöz, például a ketaminhoz vagy a PCP-hez hasonlítanak.
A DXM szerotonin visszavétel gátló tulajdonságokkal is rendelkezik. Ez azt jelenti, hogy növeli a szerotonin szintjét, amely a hangulatszabályozásban kulcsfontosságú neurotranszmitter, azáltal, hogy megakadályozza a neuronokba való visszaszívódását. E tulajdonsága miatt a DXM potenciálisan szerotonin szindrómát okozhat.
Emellett a DXM agonistaként hat a szigma-1 receptorokon, amelyek részt vesznek a neurotranszmitterek felszabadulásának modulálásában, és szerepet játszanak a hangulat, a megismerés és a neuroprotekció szabályozásában. A szigma-1 receptorok szerepét a DXM általános hatásaiban még vizsgálják, de hozzájárulhatnak disszociatív és euforikus tulajdonságaihoz.
Nagyobb dózisokban a DXM más agyi receptorokkal is kölcsönhatásba léphet, beleértve a nikotinos acetilkolin receptorokat és az opioid receptorokat, bár ezekhez való affinitása sokkal kisebb. Ezek a kölcsönhatások hozzájárulhatnak a gyógyszer néhány összetettebb hatásához.
Atramadol egy szintetikus opioid, amelyet elsősorban közepes és közepesen erős fájdalom kezelésére használnak. Egyedi hatásmechanizmusa megkülönbözteti sok más opioidtól, mivel nemcsak az opioidreceptorokra hat, hanem az agy neurotranszmitter-rendszerekre is hatással van.
A tramadol részleges agonistaként hat a µ-opioid receptoron (mu-opioid receptor). Ezek a receptorok az endogén opioidrendszer részét képezik, amely modulálja a fájdalomérzetet, a hangulatot és a jutalmazást. Ezen receptorok aktiválásával a tramadol segít csökkenteni a fájdalomérzetet.
Opioid hatásán kívül a tramadol gátolja a szerotonin és a noradrenalin visszavételét. Ezek a neurotranszmitterek részt vesznek a hangulatszabályozásban és a fájdalom modulálásában. A szinaptikus hasadékban lévő szintjük növelésével a tramadol fokozhatja a gerincvelőben lévő leszálló gátló pályákat, ami csökkenti a fájdalomjeleket, mielőtt azok elérnék az agyat. Ez a kettős hatás teszi a tramadolt bizonyos szempontból hasonlóvá bizonyos antidepresszánsokhoz, különösen az SNRI (szerotonin-noradrenalin visszavétel gátló) osztályba tartozókhoz.
A tramadol a májban a CYP2D6 enzim által metabolizálódik egy O-desz-metil-tramadol (M1) nevű aktív metabolitra, amely sokkal erősebb affinitással rendelkezik a µ-opioid receptorhoz, mint az alapvegyület. Ez a metabolit felelős elsősorban a tramadol opioid hatásáért. Ennek az átalakulásnak a hatékonysága azonban a CYP2D6 enzim genetikai különbségei miatt egyénenként eltérő lehet, ami a gyógyszer hatékonyságának és a mellékhatások kockázatának változékonyságához vezet.
A DXM és a tramadol kombinációja jelentős és potenciálisan veszélyes hatásokat eredményezhet farmakológiai mechanizmusaik kölcsönhatása miatt.
- A szerotonin szindróma fokozott kockázata. Mind a DXM, mind a tramadol gátolja a szerotonin visszavételét, ami ennek a neurotranszmitternek a megnövekedett szintjéhez vezet az agyban. Együttesen szedve ez jelentősen megnövelheti a szerotonin-szindróma, egy potenciálisan életveszélyes állapot kockázatát. A tünetek közé tartozik a zavartság, nyugtalanság, szapora szívverés, magas vérnyomás, láz, izommerevség, remegés, és súlyos esetekben görcsrohamok, kóma vagy halál.
- Fokozott CNS depresszió. Mindkét gyógyszer depresszióba ejtheti a központi idegrendszert (CNS). Együtt alkalmazva megnő a súlyos CNS-depresszió kockázata, ami mély álmossághoz, légzésdepresszióhoz és potenciálisan halálos túladagoláshoz vezet. Ez különösen akkor aggasztó, ha bármelyik gyógyszert az előírtnál nagyobb dózisban vagy más CNS-depresszorokkal, például alkohollal vagy benzodiazepinekkel együtt alkalmazzák.
- Alacsonyabb görcsküszöb. A tramadol önmagában ismert, hogy csökkenti a görcsküszöböt, így a rohamok valószínűbbé válnak, különösen azoknál, akiknek a kórtörténetében már előfordultak rohamok. A DXM súlyosbíthatja ezt a hatást, tovább növelve a görcsök kockázatát, különösen nagyobb adagok esetén.
- Gyomor-bélrendszeri problémák. A DXM és a tramadol egyaránt okozhat gyomor-bélrendszeri mellékhatásokat, például hányingert, hányást és székrekedést. A kombinált alkalmazás súlyosbíthatja ezeket a hatásokat, ami súlyos kellemetlenségekhez vagy szövődményekhez vezethet, különösen a veszélyeztetett egyéneknél.
- Pszichiátriai hatások. A kombináció a pszichiátriai zavarok, például szorongás, hallucinációk és súlyos esetekben pszichózis fokozott kockázatához is vezethet, különösen a DXM nagy dózisban alkalmazott disszociatív tulajdonságai és a tramadol hangulatszabályozásra gyakorolt hatása miatt.
Mindent összevetve, javasoljuk, hogy ezt a kombinációt minden körülmények között kerüljük.
Last edited by a moderator: